• Kategória Stílus
  • Dátum

X Generáció

Valószínűleg, ez nálam már a korosodó hölgy attitűd, de a kifejezés, hogy „x-generáció”, szívet dobogtatva kalauzol vissza a múltban megélt, csodálatos pillanatokhoz.

Az x-generáció tagjai az 1960 és az 1979 közötti években születtek. Könny szökik a szemembe és mosoly az arcomra, amikor nézegetem ezeket a fotókat. Barátaim, szeretteim pillanatai az elmúlt ötven évből. Ezúton is nagyon-nagyon köszönöm, hogy nekem adtátok a megfakult fotókat, az emlékeiteket. Jól belefacsartatok a szívembe. De milyen jó, szaggató, dobogtató érzés látni benneteket, a Csepel Tacskó bringával, a nagyika kis sámliján üldögélve, káposztás kockát falatozva. Látni az első húrpengetéseket, az apró gyermekujjakat a zongora billentyűjén, az úttörőket a másodosztályon, zötyögve a velencei táborba, meg a srácokat, a német márkáért vett Benetton pulóverben. A 80-as évek diszkó-királynőjét, aztán az évszázad esküvőjét, abban a hatalmas, selymesen lágy, mesés ruhában. Akkoriban minden lány Diana hercegnő akart lenni. És minden fiú katona, vagy királyfi. Ez volt, akinek sikerült is. Napsárga sötétítő függöny volt a palást a farsangi mulatságon. Mostanra meg… mindenki felnőtt.

Akárhogy is, de ebben a korban már a tűzoltóságot is meg kell hívni a szülinapi bulinkra, ha gyertyát akarunk gyújtani a tortán. Őrületes lánggal tud égni hatvan, vagy ötven, de csak negyven akárhány gyertya is. Én már csak tudom, mert mindjárt szélütést kapok, hogy tegnap előtt még az anyám karját rángattam, toporzékolva a dollárbolt előtt a moncsicsiért, és pislogtam kettőt, eltelt negyven év.

És most itt állok a csípős, napsütötte reggelben, a kopott, fakó belváros szélén, és szép muzsika hallatszik föl egy próbateremből. Megismerni a dallamokat ezerből, Naszvagyi Tamás zenéje.

Tamás – akivel hosszú évek óta barátok vagyunk, akivel ezer, meg ezer kalandunk volt a 90-es években egy 80-as Audival, meg egy Kispolszkival, amiben kazettás magnóról szólt Toto Africa című száma – volt olyan kedves és meghívott minket, hogy bemutassa új zenekarát, új dalukat és videoklipjüket. És már látom, honnan szólalt meg a szép zene.

Derzsi Zsolt gitározik, Mándli Attila a dobok mögött ül, Tamás basszusgitározik és énekel. Ők hárman az X Generáció zenekar.

Amikor először mesélte Tamás, hogy a három profi zenész összeáll, és X Generáció lesz az együttes neve, nekem azonnal bekattant a negyvenes, ötvenes korosztály fiatalsága, a szabadságunk, az a felhőtlen kortalanság, ami máig bennünk van. Nem hiszem, vagy csak nem akarom hinni, hogy mi valaha megöregszünk. És ezt így magyarázgattam neki, hogy ilyen klassz, meg olyan klassz, hogy nekünk, rólunk zenélnek a velünk egyidősek, és hogy még a zenekart is rólunk nevezték el. Micsoda filozófia, lelkendeztem. Aztán Tamás mondta, hogy bár ő és Attila x-generációsak, de Zsolt például 90-ben született és köze nincs hozzánk korban, ellenben ő is az x-generációsok zenéin és előadóin nevelkedett. És elkezdett mesélni:

– Ismerjük az y-generáció zenéjét. Tudjuk, hogy milyen a z-generáció zenéje, viszont az x-generáció muzsikája mintha valahol kimaradt volna a képletből. Tudod, “elveszett generációnak” is hívják őket, hiszen, amikor születtek, a világ már túl volt a háborút követő újjáépítésen, a nők munkába álltak, a vallás veszített jelentőségéből, jött Woodstock, meg a “Szeretkezz, ne háborúzz” jelmondat. És jöttek is sorban a világra az x-generáció gyermekei, az első kulcsos gyerekek, akiket a nagy hajtásban, akaratlanul is, de elhanyagoltak a szüleik. Fiatal felnőttként az ismeretlen jövő alakítójává kellett válniuk úgy, hogy a szüleik példájával szemben gyakorta szkeptikusak voltak. Ez jelent meg a zenéjükben is. Mi pedig ezen a zenén nőttünk föl. És ez nem hatástalan számunkra sem.

Első közös daluk a Reggeli kávé, amelyből már le is forgatták a videoklipet.

 

A forgatáshoz megnyerték a 2018-as Miss Balatont, Tóth Lilla Hannát és a Budapesti Operettszínház művészét, Illés Zoltánt. És milyen nagy szerencse, hogy léteznek egyáltalán még videoklipek. Hová is lenne nélkülük a világ. Bár, ha magyarázni kezdeném, mondjuk a tizenhat éves unokahúgomnak a TikTok világában, hogy egykoron milyen is volt a zenei világ, meglepetésében ejtené le az iPhone-t. Hogy például az évente megrendezett Popfesztiválon lemezszerződést lehetett nyerni a High Life diszkó jóvoltából, hogy ugyanitt a fődíj a kilencvenes évek elején egymillió forint volt, vagy hogy Naszvagyi Tamást üldözték a riporterek, mert a Magyar Televízió és Rádió Sztárkereső Fesztiválján különdíjas lett. Nagy dolgok ezek. Generációnyi életérzés.

A Sztárkereső óta eltelt majdnem harminc év, megnőttünk, de nagyon megnyugtató, hogy Naszvagyi Tamás zenéje nem változott. Még ma is beindul a torzított gitárszó, megszületnek a fülbemászóan kellemes, szentimentális és szenvedélyes, mégis erőteljes muzsikák. Bízom benne, nagyon bízom, hogy akadnak még, nem csak az X-generáció „vénségei” között, akiket lázba hoz ez a zene. Minket mindenképp. És nem viccelek, a Reggeli kávé, ha egyszer meghallgatod, egész nap a füledben marad. És vigyázat, az érzelmekre veszélyes.

A zenekar fellépéseiről Facebook oldalukon olvashattok, az alábbi képre kattintva: