• Kategória Utazás
  • Dátum

Old Town Vintage – Kecskemét

Történetünk ott kezdődik, ahol tavaly szeptemberben abbamaradt, a kecskeméti Happy Colours House-ban. „A Rigó utca ötben valami készül. Csak annyit mondhatok – mert engedték, hogy bekukucskáljunk -, már a gerendák látványától is bámulatba estünk és nagyon, de nagyon várjuk a viszontlátást.” – írtam akkor.

Az alábbi képre kattintva, ahol Dió a Happy Colours House teraszán üldögél, olvasható a tavaly októberi írásunk:

És tessék, nézzék, eljött a nap, megnyitott az apartman, én itt állok a bejáratánál, fölöttem türkizen díszeleg, egy szívlapáton: Vintage. És már érzem, nagy hiba volt, hogy nem raktam be repülősót a ritikülömbe, mert ha én ide belépek, olyat fogok látni, amitől menten szívdobogást kapok, de az is lehet, hogy elájulok az izgalomtól.

Úgy néz ki a ház, mintha jó néhány világhíres dizájnert, meg kabinetmékert kértek volna fel, hogy megépítse. Csak hogy nem így történt. Tanúi vagyunk, hogy ezt a mesés, merész, eklektikus, bravúros belső teret egy, két, néhány tollvonással a NODE Design hívta életre, vendéglátóink, Noémi és Dénes. Tessék, megőriztük az idők végtelenségéig a “tervrajzot”. 

Azt mondják magukról, hogy gyűjtögetők. Persze én tudom, hogy nem azok a guberálós fajták. Mert a gyűjtötegéshez nem csak stílusérzék, de bátorság is kell. Elképzelem, ahogy bámészkodnak az ócskaságok között, keresik a tökéletes darabokat. A számukra tökéleteset, merészen bízva abban, hogy a vendégeknek is tetszeni fog. És persze, abban a pillanatban, ahogy fölkerül a plafonra a csontszínre antikolt kalitka és helyet kapnak az étkezőben a hajdani, bőrrel bevont fodrászati luxusszékek, szerintem odafönt a mennyben Pityu, a papagáj boldogan rikácsol, hogy leharcolt, egykori otthona is most műtárgyként lóg a Vingate-ben.

És most akkor tárlatvezetést tartok, kérem, tekintsék meg az “ilyen volt”-nak az “ilyen lett” párját. Íme egy emeletes ágy, a gyerekkuckó:

Nagyon különleges élmény látni a születést. Hogyan alakulnak a festetlen, kezeletlen fadarabok bútorrá, és hogyan szívja magába az anyag a készítője szívét, lelkét. De nincs is ebben semmi flikkflakk, olyan emberek ők, az alkotók, akik egyetlen négyzetméternyi falfelületből, ócskára kopott faanyagból, kis ecsettel, smirglipapírral életre tudnak hívni ilyen szédületes enteriőröket. Persze, kell ehhez “csöppnyi”, ragyogó szellemesség, némi intellektus, meg gyermeki álmok, hogy ily módon rabul tudják ejteni a múlt pillanatait, még egy nyikorgó ablakkereten is. Amik olyan, de olyan csodálatosan pasztel színű életre keltek ebben a házban, hogy még Geppetto mester sem tudott volna olyat faragni Pinokkióból.

Félő egyébként, ha ide megérkezik a vendég, egy teljes napot azzal fog tölteleni, hogy leesett állal álmélkodik. Aki színházjegyet vett, mindenképpen érkezzen egy nappal korábban, mert lekési az előadást a bámulás miatt. Csak mondom, hogy a felnőttek készüljenek fel, nagyon dühösek lesznek amiatt, hogy ők nem férnek be ide. Ez a gyerekeknek épült. Viszont, ha nagyon nem bírnak magukkal, huppanhatnak egyet a franciaágyon, ami annyira king size, hogy ébredés után öt percbe telt, amíg találkoztam rajta a férjemmel. Jó kényelmes.

És ha már mindenki behuppant képzeletben a finom, úrias bársonypárnák közé, szeretném felhívni a figyelmet a vas “éjjeli szekrényre”, ami nyugdíjazása előtt gyári munkás volt, műhelyszék beosztásban. Öreges, de csöppet sem rozoga, tekintélyt parancsoló darab, abban biztosak lehetünk, hogy felrúgni nem fogjuk, annyira stabil, és meglehetősen szép.

Érdekes, ha azt halljuk, vintage, többnyire arra a bizonyos tojáshéj fehérre gondolunk, finom, nőies ecsetvonásokkal kencézett, bájos bútorkákra, de nézzük csak ezt az ajtót. Durva, férfias kezelés, nyers, még azt is tudom róla, hogy viharverve, hónapokig támasztotta egy nyúlól oldalát, aztán rátaláltak, kencézték, legyező spaklizták, most meg tessék, gyönyörű, meleg hatású felületté vált. És szuper funkciója van. A hálóból nem kell nappalin, étkezőn, konyhán át kerülni a fürdőbe, hanem közvetlenül a konyhába nyílik, ahonnan csak egyetlen lépés a fürdőszoba ajtaja. A konyha így passzázs lett. A fürdő pedig olyan, mint egy középkori kastély. Mármint szépségében.

És akkor most nem leszek lusta, körbesétálok a konyhán át, egészen vissza a hálóig. Köszönök Borbás Marcsinak, aki a kispolcról molyosog, uzsonnát adok Diónak és Bomikának, odadobok egy kávét, behűtöm az ajándék kölyökpezsgőt. Majd ennél az állomásnál kérem, figyeljék meg a hűtőszekrény elképesztően kreatív ajtaját. Oda garantáltan leragad a gyerek, legalább fél órán át krétarajzokat fog készíteni.

Na, most, hogy ennyit fáradtam, kiültetem a családot a teraszra, megisszuk a kávét, csak még elmondom, hogy aki idejön – és ki ne akarna ezek után pihenni és bámészkodni itt -, semmit ne hozzon magával, mert minden van. Vasaló is! Mutatom a babaholmit, illatos, friss, új, felsorolni is sok.

Most félő, hogy leírtam, semmit ne hozzanak, de a gyerekeket és a kiskutyákat véletlenül se felejtsék otthon. És akkor most megiszom azt az isteni – kihűlt – kávét a teraszon.

Kecskemétről – erről a gyönyörű városról, ahol csodás színi előadások is vannak – már megint nem írtam. De titkon remélem, hogy Noémi és Dénes nem áll meg, újra alkotni fog, felépít egy újabb csodát, na, akkor majd ígérem, írok a város szépségeiről is. És nem fogom elfelejteni a ritikülbe rakni a repülősót. Kérem, szólítsanak nyugodtan Pittypat néninek. 

Az alábbi telefonszámon foglalható az Old Town Vintage Apartman:

Az alábbi képre kattintva a Bookingon tudtok foglalni: