• Kategória Utazás
  • Dátum

Happy Colours House – Kecskemét

Még épp hogy csak elkezdett fáradni a természet, még kapaszkodnak a nap megfakult sugaraiba a zöldellő lombkoronák. Oly csodás látványt ad a szemnek, a léleknek, öröm benne fürdőzni.
Elterülő, hatalmat parancsoló, homok ülte síkság, Alföld. Mondják, „nincsen ottan semmi”. Még hogy nincsen?! A kérdőjel mellé ágaskodó felkiáltó jelek sorakoznak fel. Már hogyan is ne volna?
A táj, a homok finom pasztellje, a fák, virágok, bokrok pazar, rozsdás árnyalatai, az aranysárgák, ragyogó narancsok, a már-már feketére aszalódott napraforgóföldek, megkapó háttér az utakon suhanó vendégnek. Vidám, de megnyugvást hozó barangolás ez, egészen Kecskemétig, ahol aztán beüt a krach. Túra vége, Rigó utca öt, kocsiból kiszállás, belváros legközepe, patinás utcácskák, kopogó macskakő, nyugalom, béke és… színorgia!

A homlokzat olyan sárga, mint a ragyogó Kaliforniában termett citromok, már ide kintről kétségtelen, ami odabent vár minket, barátságos lesz. Nyílik a nagykapu a hétvégi, ideiglenes otthonunkhoz. Nem véletlenül írom, hogy otthon. Amikor belépünk a Happy Colours House-ba, olyan érzésünk támad, mint amikor Alice behuppant a nyúlüregbe és Csodaországban találta magát.


Tágra nyílt szemmel nézzük a falakat, a textileket, ekkora színkavalkádot még ember nem látott, mégis olyan kifinomult, oly hívogató, puha. Egy nagy sóhaj, hogy óh… és egy pillanatra úgy gondoljuk, ezt a helyet szeretjük a legjobban a világon.

Dió nyugtázza érzésünket egyetértésben, elcsen egy macit, aztán csöppnyi testével óriásit huppan egy fűzöld párnán.

Olyat hozott itt létre Noémi és Dénes, vendéglátóink, hogy legszívesebben tovább sem adnám a címet, hogy bárki csak sohanapján tudjon odamenni, mi meg bezzeg bármikor, ha egy kis mókásan kényelmes mini szabira vágyunk.

Kofferek becipelve, igyunk akkor egy finom kávét. Kapszulás főző, sok-sok féle íz közül választhatunk, már gőzölög is a fekete, tetején mesés habréteggel. Dobjuk le magunkat és nézzünk csak szét. Persze, nem dizájnt bámulni érkezik az ember vendégházba, na de itt kötelező program egy leltár a szemnek. Pláne, hogy Dió már végig is mérte, mivel várták őt. Kutyabarát vendégház, akkora kutyafekhellyel, amibe törpe csacsi és moszkvai őrkutya is belefér, jutifalat ajándékcsomag, szép, színes tálkák a kutyaételnek, külön plüssök, de nem ám ilyen megrágcsáltak, hanem meseszépek, illatosak. Lehetne a neve a szállásnak „Happy colours house for kids and dogs”, és zárójelbe odaírhatnák, hogy jól szocializált, viselkedni tudó szülőket is fogadunk. És nem is akárhogyan. Tekintve, hogy önző felnőttek építették a belsőt, gondoltak itt a megfáradt turista apukákra és anyukákra is. Stresszoldás felsőfokon.

 

Van például szuper tuti hidromasszázskád, finom illatú habfürdővel, borospohár készlet, udvarra nyíló pihenősarok, olyan dizájnnal, ha nem viszel ki könyvet olvasni, akkor sem unatkozol, mert annyi az érdekes látnivaló, mint egy múzeumban.

Például az asztal, székekkel, amit Dénes saját kezével készített, alig fél nap alatt. Hihetetlen fantázia, kinek jutna eszébe összetákolni egy vasvillát az ásóval? És tessék, egy műremek, amit most félő, ha ezt olvassák, el is kéri a Mezőgazdasági Múzeum „Kincseink és egyedi értékeink” tárlata.

Becsempészték ide a kényelem közé a múlt emlékeit, bármelyik sarokba nézel, csak gyűlnek és gyűlnek a boldogság pillanatmorzsái a lelkedben.

Az égig érő kandalló, akár csak a nagyikák fénykorát idéző tölgyfa garnitúra, megtölti a nappalit melegséggel.

A bársonyhuzat úrias finomsága, az ódon spaletták frissen festett szépsége, az antik karos csillár szikrázó fénye, szívet dobogtató érzés, hogy a letűnt korok öröksége itt méltón, eredeti szépségében tündököl tovább.

Mondták a vendéglátók, hogy a berendezésnél igen csak fájdította a fejüket az előző tulajdonos rengeteg tölgy beépítése, az a grandiózus mogorvaság. Megtartsák? Kiszedjék? És milyen jó, hogy megtartották.

Ezek a nyugdíjazott, vagy mondom inkább szebben, tradicionális tölgy bútorok biztonságot sugároznak, kellemes, otthonos légkört és óriási pakolóhelyet teremtenek. Örülünk mi is, mint Carrie Bradshaw, amikor Mr. Big megvette neki az óriás gardróbot. Ez az apartman a tároló bútorok paradicsoma. Többnyire, ha hotelben járunk, bármily precízen is pakolok a szekrénybe, befér egy hétvégi szett, de a zoknik már kigurulnak, itt meg, berakjuk az otthonról hozott fél házat, és még mindig árválkodik legalább öt folyóméternyi polc. Pedig glédában sorakoznak a szekrényben a vasaló, hozzá deszka, a babaágy, a kiskád, a szűkítő a vécéhez, a ruhaszárító, hajszárító, ébresztős óra, hát kakukkos óra talán nincs, de minden más van. Szóval, Isten, óvd a tölgyszekrényeket!

Noéminek és Dénesnek öt gyereke van, plusz egy szőrgyerek, a kis „tacskóterrier”, Bomika. Szerintem megkérdezték őket, amikor tervezgették a házat, ők miben éreznék jól magukat? És így olyan lett, ahonnan nem is hiszem, hogy ki akarnak jönni. Plüssmackók, rajztábla, színes kréták, ceruzák, társasjátékok, és egy szuper kuckó, amiben aludni is lehet. Sőt, kiskutyával osztozva is lehet aludni.


Ilyet csak az tud alkotni, aki tudja, mi kell a gyereknek. És ettől az igen merész, nem a felnőtteket megnyerni akaró enteriőrtől lett ez a vendégház olyan, amiben jó élni, még ha csak néhány napnyit is, leginkább gyermeki bohósággal.
És most megsúgok egy titkot. A Rigó utca ötben valami készül. Csak annyit mondhatok, mert engedték, hogy bekukucskáljunk, már a gerendák látványától is bámulatba estünk és nagyon, de nagyon várjuk a viszontlátást.

Ti is menjetek Kecskemétre. Foglalni az alábbi telefonszámon tudtok:

 

 

Az alábbi képre kattintva a Bookingon is le tudjátok foglalni az apartmant: