• Kategória Stílus
  • Dátum

Lószagú vakáció

Van Balatonalmádiban egy út, a Veszprémi, amin ha haladunk a tó irányába, elképesztő látványban van részünk. Mi direkt szeretünk kis kitérővel a Balcsihoz autózni, Veszprém felől, hogy meglegyen az érzés, amikor előbukkan a víztükör. De ez mind semmi. Soha, de soha nem sejtettük, bár hányszor elhaladtunk mellette, hogy jobbra, egy leágazásnál csak néhány száz métert kell haladni és ott az igazi kaland. Ha jó kora hajnalban érkezünk, még az éjszakai portyától kótyagos vaddisznókkal is találkozhatunk. Ha később, akkor csak a szalmaszagú béke vár ránk és Anita.

Jön elénk szőke hajfonatával, csuszkolja ruhájáról a lódobogta homokot, vasvilla a kezében, akár még meg is ijedhetnénk, de azon túl, hogy olyan arisztokratikusan viseli a kobakot, mint az ascoti derby hölgyei a papagájtollas kalapokat, még sugárzik is belőle valami kellemes melegség.

Az a típus, akinek ha ma valami nem sikerül, úgy fekszik le aludni, hogy az nem létezik, hogy a holnap ne hozzon jót. Talán a napfény és a friss levegő az akkumulátora, amiből töltekezik.

Ismerjük már néhány éve a birtokát, mégis minden alkalommal fölfedezünk valami újat. Most éppen egy csomó gyereket, lovaglócsizmában, gumicsizmában, kis bakancsban, tornacsukában, kinek mi, őrület vidámsággal futnak felénk, és úgy megörülnek a kis tacskónknak, hogy az pillanatra meg is torpan, vakkant, mi ez a robogás? Mint kiderül, rögtönzött táncverseny van a táborban. Sőt, a legjobb, ami kiderül, tábor van!

Lelkes Anita – akiről szuperlatívuszokban tudok csak megnyilatkozni – a Kentaur Lovas Alapítvány a Gyermekekért alapítója, lovasoktató. Marokkó nevű lovával éveken át űzte a military-t, a lovassport legkeményebb szakágát, amely magában foglalja a díjlovaglást, a terepversenyt és a díjugratást is. Nyolc évvel ezelőtt – akkor már együtt Wanteddel, aki akár csak Marci, szürke angol telivér – hívta életre az Alapítványt, azzal a céllal, hogy népszerűsítse a lovassportot, a lovas kultúrát, utánpótlást neveljen, tehetséget gondozzon, sőt, vállalta a Balaton környékén fogyatékkal élő gyermekek rehabilitációját a lovasterápia eszközével. A nemes célok mellett elhivatottan nevel az állatok és a környezet védelmére, szeretetére, tiszteletére.

A kis Kentaurok nyaranta néhány héten át táborozhatnak a birtokon, heti turnusokban. Öt és tizenhárom év közötti gyerekek élvezhetik itt a vidék nyújtotta kalandokat, az ős dió és mandulafák óvó árnyékában.

Én meg irigykedem, elég sanyarú, hogy túlkoros vagyok, szívesen maradnék néhány napra. Meghódítanám a buja kis ösvényeket a juhok körül, s ha már ott mászkálok, megebédeltetném őket friss diófa hajtásokkal.

Aztán közvetlenül a szalmabálákon ugrálás után vizet cipelnék a póniknak, hogy leigyák magukat, mielőtt nekilódulunk, hogy én lehessek a lovassport királynője. El sem tudjátok képzelni, mennyire nyugalmas, szeretettel teli érzés megülni egy kis póni hátán. És bármennyire veszélyesnek tűnik, a ló és Anitáék sugallta biztonságban úgy érzed magad, mintha mindig is a lovaglás lett volna a szuperképességed.

Nem csak attól egyedülálló ez a hely, hogy friss levegőn vannak a gyerekek, és úgy kimozogják magukat késő délutánra, hogy nem kell kétszer mondani a „szép álmokat”.

Már a hazaúton, az autóban elbóbiskolnak, s közben arról álmodoznak, hogy olyanok lesznek, mint Kozma Vanda, Pintér Anna, vagy Varga Szabina, akik egykor ugyan így mókázták végig a napot a pajták szalmaillatú nyugalmában. Mára már lovas bajnokok, Anita büszkeségei és segítői. Ők mutatják be az előző látogatásunk óta született kis juhokat is, aztán meglátogatjuk Dió kedvencét, De Murselt Joostot, akit mindenki csak Józsikának hív.

Amíg Dió, Axel és Józsi üdvözlik egymást, a lányok már szaladnak is, büszkén kicipelik az Alapítvány új tábláját.

Az előzőt, ami a farmhoz vezető út elején díszeleg, Anita faragta, festette. Most meg mesét ír. Pénteken – azaz ma – Kincskereső van a táborban. Ez a hét lezárása, a legnagyobb attrakció, amit napokon át várnak a gyerekek. Mostanra nyilván kiderült, ki lett a mesébe öntött furfangos feladványok győztese, ezúton gratulálunk is. Bár, itt mindenki nyer. Önbizalmat, barátokat, felhőtlen vidámságot, biztonságot kapnak öt napon át, s olyan élményekkel gazdagodnak, amit leginkább csak négylábúak társaságában élhetnek meg.

Idén nyáron még két turnus indul.

Július 23-tól 27-ig és augusztus 6-tól 10-ig.

A jelentkezésnek nincs feltétele, lovastudás, előképzettség nem szükséges. Elvégre, szalmaboglyán ugrálni bárki tud, a többit úgyis megtanítják.

Jelentkezni Lelkes Anita e-mail címén lehet: lelkes.anita80@gmail.com

A Kentaur Lovas Alapítvány a Gyermekekért Facebook oldala az alábbi képre kattintva érhető el:

 

Írásunkkal meghajlunk Anita két társának emléke előtt.
Marokkó áprilisban, Wanted – aki bár már öregesen, de ott jártunkkor még boldogan tűrte a gyerekhad vidám zsivaját – ennek a hétnek az elején hagyta itt a földi világot.
Szomorú, megtört szívvel reméljük, hogy most már újra együtt vágtatnak az égi galopp-pályán.