• Kategória Stílus
  • Dátum

Óbudai haute couture

A francia haute couture exkluzív, egyedülálló, kifinomult, precízen tervezett és kimagaslóan minőségi. Pompázatosan különleges, fényűző, akár csak az a nagyvonalú méretekkel büszkélkedő lakás Óbuda szívében, ahol vendégül láttak bennünket.

Többszörös időutazás a mai nap. Visszaemlékezés tizenhét évvel ezelőttre, arra az időre, amikor a ház asszonyának első önálló otthonáról készítettem lakásbemutató cikket. „Angyalvár„ volt a címe, s elmesélte a medvék, hintalovak, letűnt korok, suhanó angyalok és Adrienn történetét.

Ritka és kedves az újságíró életében, ha egy riportalanyának, aki -nem titok- a legszívleltebb barátnője, az összes felnőttkori otthonába, annak zeg-zugaiba bepillanthat, s meg is írhatja azt.

Így vagyunk mi Adriennel, aki immár anyukaként mutatja be nekünk legújabb otthonát, ahol Péterrel és négy gyermekükkel él. Azaz, már csak hárommal, a legidősebb hölgy már kirepült, egyetemistaként saját, felnőtt útját járja. Ők a modern pár megtestesítői, imádják a divatot, a finom ételeket, a színeket, a minőséget, ám mélységesen tisztelik a tradíciókat.

Finom ételek és tradíció, jut eszembe, azzal a svunggal, ahogy belépünk a bejáraton, egy csöppnyi kitérés a konyhába. Adrienn mestere a nyolc perces  Michelin-csillagos ételeknek, íme egy fánk, amit a háziasszonyok többsége órákon át keleszt, dagaszt. Nála úgy volt, hogy mi megérkeztünk, ölelés, étolaj ki a kamrából, bele a lábosba, mire fölforrósodott, kikeveredett a fánktészta.

Mi ámultunk még három percig a Carrie Bradshaw gardróbjának is beillő előszobában…

a cipőmet nem volt időm levenni és máris porcukorszórás.

Fánkhoz valók: 2 bögre finomliszt, 1 sütőpor, 2 tojás, 2-3 evőkanál cukor, 280 gramm tejföl, vagy joghurt, olaj a sütéshez. Idézzünk egy nagy klasszikust, ahogy Miranda Priestly mondaná Az ördög Pradát viselben: Ennyi!

S hogy miért írtam, hogy többszörös időutazás ez a mai nap? Nos, beléptünk a két világháború között épült, mesés stílusjegyeket viselő házba, s mint gyerekkorunkban, visszhangzott a kopogós cipősarkunk a míves, türkizben és okkerben pompázó cementlapokon, megcsapott a régi polgári lét illata. Micsoda déjá vu! Ó és itt is van függőfolyosó, ahogy hajdan a „leánylakásban”, és van vaskos diófa ajtó is, csakhogy ott éjkékre volt festve, itt meg? Fehér? Hol vannak a színek? És abban a pillanatban majd fölbotlok két Pinocchioban. Olaszországból érkeztek, a háló bejáratát őrzik, mint két vaskos templomoszlop, a maguk bájával, és a hátuk mögül elénk tárul az a bizonyos marokkói éjkék is, a galambszürkével harmonizálva.

Más felnőttekből egyből kifakadna, no, ez durva, én viszont megnyugszom. Megvan! Megvan bizony az Adrienn-stílus, amit varázslatos, sötét színeivel, a mesés tapétákkal, a patinás gyertyatartókkal nevezhetnénk akár viktoriánusnak is. Példázza ezt kitűnően a háló, amely praktikusságával együtt is oly fényűző, mintha valami modern, keleties butikhotelbe lépnénk.

Az ágyvégben ezernyi páva tollaskodva, büszkén hirdeti, ez itt bizony art nouveau. A szecesszió egyik legkedveltebb motívuma egyébként is a páva.

Micsoda élettér, szomszédságban az Amfiteátrum az őskövületeivel, a pályaudvarnyi belmagasságával tündöklő lakás pedig kívül-belül archaikus, de nem ám olyan modorosan utánozó. Összhatásában tökéletesen eredeti.

Száz négyzetméteren szaladgálok föl-alá, végre egy kis lezser luxus, hivalkodás nélkül. Nézzük csak, leltározom végig a tárgyakat, amik nem maradhatnak le a fotókról. Méregzöld bársonyfotel, egy stilizált kandalló, a dél-olasz utazásról hozott arany lámpás, elbűvölő glamour ez a javából. Finom részlet megbújva az olvasósarokban, az alberobellói gömb lámpácskát a világörökség részének kinevezett építészeti remekek, a trullók mintázata díszíti.

Nem nagy titok, ha némi csillogást, fémes fényt viszünk az otthonunkba, fényűző összképet kapunk. Ha pedig párosul ez nemes bársonyhuzatú kanapékkal, míves, rózsafából, kézzel faragott komóddal, a főfalon majd öt méteren át futó poszterrel, a hatás drámai. Ez a sok szépség mégsem talmi, mind-mind a család kényelmét szolgálja.

Óriási ügyesség, fantázia és határtalan szabadság kellett a lakberendezéshez, mert csillogás van, trendi és fancy, mégis minden helyiséget elönt a melegség, az otthonosság és a kényelem.

S ki gondolná, hogy a ma annyira háttérbe szorított hófehér is adhat melegséget? Ebből a sötét színeivel uralkodó nappaliból nyílik a kis hölgyek szobája, üde púderrel, elegáns fehérrel, tele a rózsaszín kifinomult árnyalataival, mégis csöppet sem negédes, sokkal inkább kamaszosan bűbájos.

A természetes fényben igencsak bővelkedő szoba berendezésénél valamennyi kívánság teljesült. A tizenöt éves nagylány finoman szőtt, áttetsző anyagok ölelésében kapott budoárt.

A hétéves kicsi lány álma galéria volt, ahová a család többi tagja csak meghívással, vagy kódfejtő tudománnyal juthat föl.

Csöppnyi segítség olvasóinknak, ha esetleg a kis balerinánál óhajtanának vendégeskedni, íme a kód, amit kéretik nagyon-nagyon titkosan kezelni.

A nappaliból halkan beszűrődik a kellemes, vacsorához való lounge zene, az étkezőasztalra fölkerült az asztalnemű és megcsap a finom prosciutto pizza illata. Minket elküldenek kezet mosni, nagy szerencsére, mert majd lemaradtunk a férfiasan dekadens fürdő türkiz mozaikcsempéiről. Sarkos fegyelem, a szürke, a vakító fehér és a selymes csontszín szigorát azért itt is megtöri Coco Mademoiselle kifinomult illata és a frézia üdesége.

Búcsúzóul gondoljunk csak bele, a szürke hány árnyalata is kapott helyett ebben a pompázatos lakásban? A halvány hamuszürke, a nappali virágos, lilás tónusú szürkéje, az ezüstbe hajló, csillogó grafitok. Nos, a szürke végre elnyerte méltó, elegáns helyét a színek palettáján, tessék bátran élvezni.